Életút

Máté Imre (Maglóca, 1934. december 11. –2012. június 16.) magyar költő, író, filozófus.

Életútja:

Csornán érettségizett 1953-ban.

Egyetemi tanulmányok: Magyar nyelv és irodalom, -történelem, finnugor nyelvészet, néprajz. Tanulmányi színhelyek: Budapest, Göttingen, München.

Diploma: A nyelv és irodalomtudomány magisztere.

Költő, író, irodalom- és műkritikus, de újságíró is volt, - publicista. Magyar és német nyelven egyaránt publikált, - verseket, elbeszéléseket, kritikákat. Líra és szatíra fő jellemzői.

Tagja volt a PEN-Clubnak (1957 óta) a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Újságíró Szövetségnek, a Szabad Német Alkotó Szövetségnek (FDA) – ebben vezetőségi tag volt, a külkapcsolatok referense.

Első verseit 17 éves korában írta. Ugyanakkor első tudományos munkáját is, a rábaközi nyelvjárásról, melyért a MTA elismerésben részesítette. 1955/56-ban már lapok közölték verseit. A forradalom után, egészen a váltásig, a tiltottak listáján voltak művei.

Az ELTE-n a reformokat követelő egyetemi ifjúság vezéralakja volt – a „Kolhoz” néven ismert csoport tagja, a legelső változásokat követelő folyóirat, a Tiszta Szívvel főszerkesztője, mely még a forradalom előtt jelent meg. Az okt. 6-i tüntetés egyik szervezőjeként, a MEFESZ 1956. 21-én alakult ELTE-i szervezetének főtitkára  volt (Gömöri György, Máté Imre, Wald Pál vezetőség tagok mellett). A forradalom kitörésének első órájától fegyveres harcosként, a Nemzetőrség keretében egy fegyveres csapatot irányított. November 6-án Győrbe ment (Darázs Mária festőművésszel, akivel családot alapított, 5 gyermekük született). Szigethy Attila mellett a Dunántúli Nemzeti Tanácsban vállalt szerepet, 1956. november 12-én emigrálni kényszerült. Rövid ausztriai tartózkodás után Németországba ment és Münchenben telepedett le. Göttingenben és Münchenben tanulmányait néprajzzal, illetve germanisztikával egészítette ki. Mivel akadémikus állásra nem sok esélye volt, elment az iparba dolgozni. Villanyszerelő, majd felvonószerelő képesítést szerzett, és idővel önállósított. Vállalata jövedelméből ösztöndíjakat adott magyar egyetemistáknak, támogatta az írókat, könyveik kiadását. Erre a célra alapította az ETANA Könyvkiadót is. Kiadott kiadványai itthon épp úgy tiltottak voltak, mint saját művei. 13 évig volt a Németországi Magyar Vállalkozók Egyesületének (MIKE) vezetőségi tagja, illetve elnöke. Feleségével, Darázs Mária festőművésszel létrehozta a Jó szomszédság klubját, hogy a Kárpát-medence népeit közelebb hozza egymáshoz. A Szabad Európa Rádiónak külső munkatársa volt. Főleg gazdasági cikkeket, tanulmányokat sugárzott, de kulturálist, és szatirikust is.

A váltásig nem térhetett vissza Magyarországra. Végül is hazajött, tagja lett a „Magyarország 2000 Tanácskozás”-nak is, - de az irodalomba is visszatért. Pályázatot itthon ugyan csak egyszer nyert (Németországban háromszor). Eddig Magyarországon nem kapott irodalmi díjat, más kitüntetéseket igen.

 

Főbb művei:

Fehér förgeteg (1966., versek)

Karneolszemű macska fuvoláján (1982. versek)

Így írtok künn (1984., versparódiák)

Így írtok künn (1984., versparódiák)

Vállunkon vízözönnel (2004., válogatás közel 50 év terméséből)

YOTENGRIT 1., 2., 3., 4. kötet (2004./2005./2006./2009.)

A rábaközi sámánok szellemi hagyatéka

Licht und Tau (Fény és Harmat), 1992., versek német nyelven

Der Marder kehrt zurück (A nyest visszatér), 2002.

Yotengrit (2006., német nyelven)

 

Díjai, kitüntetései:

2004.: Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje

2006.: „A Szabadság Hőse” kitüntetést, valamint Győr-Moson-Sopron megye '56-os Emlékplakettje"