„Hét éve már, hogy egy júniusi napon a Kassai Völgyben felfigyeltem egy „kék” borítójú könyvre. Nagy választék volt a polcon, mégis nekem a Yotengritre esett a választásom, és valami erő volt az, ami szinte vitte kezeimet felé. Egy olyan világban találtam magam a könyv által, amit mindig is kerestem.
Köszönöm Máté Imrének, hogy összegyűjtötte és megírta a Yotengrit könyveket, és egy csodálatos, sokszor humorral átitatott bölcseletet hagyott ránk.
Sajnos személyesen nem ismerhettem Máté Imrét, de egy olyan szellemiséget kaphattam így is általa, az összegyűjtött tudásanyagból, amitől büszkén vállalom Ősi gyökereimet, Magyarságomat és Női létemet.
Köszönöm, hogy a tan világított rá, hogy „nem út, hanem utak” vannak, és mindenki a saját útját járja. A hagyatékban találtam rá, hogy Boldogasszony bennünk Nőkben hagyta az Őssejtést és az Ikerörvényben tudunk kiteljesedni a férfivel.
Köszönöm, hogy a Yotengrit által csodálatos embereket ismerhettem meg, akiktől tanulhatok és csiszolódhatok, egy megtartó, befogadó közösség tagja lehetek.
Áldassék emléke!
Hegyi Alexandra, Felsőtárkány”
Máté Imrére emlékezünk hálával és szeretettel, aki tíz éve, 2012.06.16-án hunyt el. A vele személyes kapcsolatban lévők megemlékezései után, a következő tíz napban tíz olyan „tanítványa” tiszteleg előtte, akikkel személyesen nem találkozott, de a Yotengrit tanításait elkötelezetten követik. Megerősítve, hogy a tan él és szépsége, tisztasága egyre szélesebb kört ragad magával. Áldassék emléke!
(Kép: Rábapatona ártér és csíkos égererdő a Hanyban)
