„2008-2009-ben kezdtem Útkeresésem. Csupa tudás látszatába burkolt ál-tudásba botlottan, csalódásokkal telve elkeseredetten kiábrándultam és kezdtem elfogadni, hogy elveszett, nyoma sincs az ősi tudásnak, mikor felhívták figyelmem Máté Imrére. Első találkozásunk alkalmával mindjárt éreztem, tudtam, hogy “Hazataláltam.” Összegezte tudásom, feleletet adott minden kérdésemre és Útmutatást adott az Élet minden területére, melyeket egész életemben hasznosítani tudok majd. Édesapám a Világ legjobb Édesapja volt, mégis egy második Apára leltem, ami halála, haláluk után sem változott! Nehéz nekem Róla röviden beszélni, illetve egy-egy tanítását, mondását idéznem. Talán egyet mégis idevalónak érzek: ”Minden ROSSZ-ban van JÓ!”
Tanításait, hagyatékát híven őrzöm és igyekszem a KÖZ javára hasznosítani. Hiánya pótolhatatlan, a fájdalom is csak tompul, de el soha nem múlik, ugyanakkor vígasztal a tudata annak, hogy a Hétrétű EGekből is őriz, vigyázz bennünket.
Szívem szeretetével, lelkem (SZUSZ-om) hálájával, szellemem (ISZ-em) tiszteletével őrzöm emlékét és igyekszem méltó lenni hozzá! Olyan Ember volt Ő, kinek méltó helye lenne nemzetünk történelmében! Sokatmondó mondása mindnyájunknak Útmutatás: ”Először Embörnek köll tudni lenni!”
A Hétrétű EGek Karaölüje fényeskedjék Neki, béke és dicsőség haló poraira!
Balaskó Tibor Kaplony”
(Kép: Balaskó Tibor gyűjteményéből)
