„Megdöbbentő, hogy már tíz éve nincs köztünk Máté Imre…
Az élet nagy ajándéka volt, hogy megismerhettem Máté Imrét és feleségét Darázs Máriát, még akkor, amikor Németországból hazalátogattak. Örömmel énekeltem Mária soproni kiállításán az általuk jól ismert népdalokat. Mint néprajzos örömmel hallgattam a győri Várkapu vendéglőben Máté Imre rábaközi táltosokról szóló történeteit, tőlük gyűjtött bölcsességeket. Bíztattam, hogy vesse papírra a bácsákról szóló tudását. Válaszul azt kaptam, hogy jó, de akkor te írod az előszót. Így lettem a Yotengrit első könyv bevezetőjének szerzője. 2004. augusztus 4-én meg is kaptam a könyvet egy szép dedikációval („L Zsuzsannának köszönettel, szeretettel és nagyrabecsüléssel”) egy kitűnő délfranciaországi borának társaságában. Máté Imre megszólaltatott táltosai már nem élnek, talán éppen az égig érő fa tetején mosolyognak Vele együtt, de emlékük igen. Máté Imre híven őrizte a több évtizede rábízott kincseket, szűkebb hazájának, Rábaköznek táltos tudás gyűjteményét számkivetettségében, külföldön is. Köszönet, hogy papírra vetette és Győrben megjelentette. De miről szólnak ezek a szentenciák: az egyén szabadságáról, a toleranciáról, a humanizmusról, az ember és a természet tiszteletéről: „Ő nem ura, hanem része a természetnek és csak akkor marad meg, ha nem fordul vele szembe, ha nem rombolja.”; „Istennel való harmónia azonos a természetbe illeszkedéssel.”; „Jó úton jár, ki a természethez igazodik, mert az Isten teste, Isten lelke.” Szólnak az egyenjogúságról: „Hiszen a nő meg a férfi együtt egy ember a Bibliában is.”; „A két nem egyenértékű, de nem egyforma.” Szellemi hagyatékában olvashatunk a szeretetről az „ajáról”, amely szót gyakran halottam én is idős emberektől, amikor „megajázták”, megszeretgették szeretteiket. S a legfontosabb, amiben megerősített: „A szeretet minden jó eredete.” Köszönet érte! Köszönöm Máté Imrének!
Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutató”
(Kép: Darázs Mária és Máté Imre sírja – Bágyogszovát, készítette: Mohos Alexandra)
