Írásom címét dr. Csernohorszky Vilmostól kölcsönzöm, aki már évtizedekkel korábban rávilágított arra, hogy az egészséges politikának is van erkölcs-rendszere. A rendszerváltás után Magyarországon ugyan sok szó esett az erkölcsről, de ezt nagyon sajátosan értelmezték. Elsősorban szexuál erkölcsöt értettek alatta, eljutva a hatodik parancsolatig, amelynél meg is rekedtek. A hetedikig, mely szerint „ne lopj” már nem jutottak és nem is nagyon igyekeztek eljutni. Azóta ezt illetően is gyökeres változások történtek. Amíg a szocializmusban és az azt követő közel két évtizedben elsősorban a közpénzt lopták, ma már ott tartunk, hogy az állam rabolja el a honpolgár pénzét.
Gondolok itt a magánnyugdíj elrettentő példájára, melyet egy nyugat-európai ember csak akkor hisz el, ha eskü alatt állítom, hogy ez így van. De ebbe a jelenetbe tartozik a deviza hitel cirkusz is. A honpolgár mindezeket elfogadja természetes jelenségnek, mint például azt is, hogy áfát kell fizetni be nem szedett pénzek után. Ilyen több talán a világon nincs. Adót, annak minden fajtáját a ténylegesen befolyt összeg után szoktak fizetni, Magyarországon a kiállított számla után kell áfát fizetni. Akár bejön az a pénz, akár nem. Egy másik erkölcstelen, szinte útonállás-szerű rablás, amikor a rendőrt kizavarják bírságolni, hogy pénzt hajtson be. Az állam pénzt akar beszedni ezáltal, ami azt jelenti, hogy érdekelve van a szabálysértésben. A hatodik parancstól a hetedikig máig nem jutott el az ország. A hatodikat pedig valószínűleg politikusaink nagy része könnyen megállja, és azt hiszi, hogy ő erkölcsös. Pedig, ha már erkölcsről beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy az impotencia nem azonos az önmegtartóztatással!
Valószínűleg politikailag erkölcstelen hátsó gondolat húzódik az iskolák és kórházak visszaállamosítása mögött is. A privatizáció nagyon jövedelmező korrupciónak bizonyult, de már alig van mit privatizálni. A megoldás úgy tűnik az, hogy amit már egyszer privatizáltak újra államosítják, hogy privatizálják. Nyugtalanító a nyugdíjakkal kapcsolatos intézkedés-zűrzavar. A nyugdíj-rendszer nem probléma, könnyedén megoldható, ha abból indulunk ki, hogy a forgatott pénz egyértelműen a biztosítotté. Ezt régi honlapunkon, mely hacker-támadás áldozata lett, egyszer már kifejtettem. Ezt az írást most újból közzétesszük. Legnyugtalanítóbb a devizahiteles rémálom. Az állam úgy tűnik, tetszetős megoldásnak látja a lakások állami birtokba vételét, hogy azokat eladósított gazdáiknak bérbe adhassa. Ezt az akciót követheti másik, történetesen az, hogy kormánykörökhöz közelálló személyek elprivatizálhatják ezeket az államosított ingatlanokat.
Politikai erkölcs szempontjából a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az új alaptörvény értelmében az állam bármikor törvényt vagy rendeletet hozhat visszamenőleges hatállyal, és ily módon bárkitől bármit elvehet, vagy bármikor bárkit megfoszthat címétől, rangjától. Ezt érdekes módon, a köztársasági elnökön próbálták ki először. Nem mintha Schmitt Pált sajnálnám. Nem kegyelmezett meg Geréb Ágnesnek, ezért megérdemli, hogy neki sem kegyelmeztek. Tehát bárki bármikor bármilyen címen félreállítható, büntethető. Volt állítólag a Rákosi időkben egy különös eset. Valakit azzal vádoltak, hogy amerikaiaknak kémkedett, de ő bizonyítani tudta, hogy ő nem lehetett a tettes. Erre azt mondták neki akkor a felesége volt, erre azt válaszolta, nincs feleségem nőtlen vagyok, az ávós tiszt erre azzal kontrázott, de ha lenne felesége, akkor biztosan elkövette volna. Nos, én ennek a kornak bűzét érzem terjedni Magyarországon.
Máté Imre
