Ebben a rovatban (ha jobban tetszik menüpontban) a magyar gazdaság kérdéseivel foglalkozunk. Kezdjük a mezőgazdasággal. Az iskolában azt tanultuk, hogy őseink nomádok lettek volna. Föltehetőleg azok is voltak, csak nem mindegy, hogy mikor. Amikor megjelentek a történelem színpadán, már nem azok voltak. A történészek megfelelő képzés híján minduntalan összetévesztik a téli és nyári szállás között ingázó állattenyésztőt, a vándorló nomáddal. Görög és perzsa utazók, már a levédiai magyarságról úgy számolnak be, hogy „kiterjedt szántóföldjeik és legelőik vannak”. Kertgazdálkodás is ismert volt őseinknél. Kultúrnövényeink neveiből arra következtethetünk, hogy sokáig laktak egy helyen, mert gyümölcsöst művelni és vándorolni egyszerre nem lehet. Ilyen szavaink, mint kert, alma, körte, stb. is azt bizonyítják, hogy nem a keresztény hittérítők tanítottak meg bennünket a kert és mezőgazdálkodásra. Ezt egyébként makacsul csak Magyarországon állították. Francia kolostorokban arról értesülhetünk, hogy a szerzetesek azért jöttek Magyarországra, hogy megtanulják a korszerű mezőgazdálkodást. Például a vetésforgót a magyaroktól tanulta meg Európa. A trágyázás tudományát is jobban ismerték őseink. Velünk szomszédos népek a Honfoglalás táján csak az égetéses trágyázást ismerték. Ez abból áll, hogy új meg új erdődarabokat égettek föl, és míg a hamuval trágyázott terület ki nem merült, addig termeltek rajta, utána új erdődarabot égettek föl. Nem véletlen, hogy Magyarország tatárjárás, mohácsi vész dacára, Európa leggazdagabb országa volt. Különösen a békés időkben. Középkori levélváltásokból tudjuk, hogy még a Pápák is nehezen értették meg, hogy pl. egy magyar falusi plébános miért közlekedik lóháton vagy hintón, és miért van bundája, nemritkán hermelinből. A Pontifexek azt a választ kapták, hogy Magyarországon mindenki lovon jár, és ha fázik mindenki bundát vesz magára. A jólét olyan magas színvonalon volt, hogy a bányákba idegeneket kellett hozni munkásnak, mert a magyar nem ment le a föld alá. Miért is ment volna, amikor a föld fölött is megélt. Tehát nem igazak azok az állítások, hogy idegen telepesek teremtettek volna Magyarországon ipart, kereskedelmet és korszerű mezőgazdaságot. A németek, olaszok, vallonok azért tódultak Hazánkba, mert volt ipar és kereskedelem, de ezekben a szektorokban munkaerőhiány volt. A bányákban különösen. Még az aranybányákban is. Európa aranytermelésének 80-90%-a Magyarország bányáiból került ki Amerika felfedezéséig. Az amerikai arany mélyre zuhantatta az arany árát, ami azt eredményezte, hogy a magyar állam nem tudta finanszírozni tovább a török terjeszkedés elleni háborúkat.
A magyar termőföldnek az az előnye Európa termőföldjeinek nagy részével szemben, hogy tápdús, ha természetes módon bánnak vele. Tehát akkor, ha a növénytermesztés és az állattartás egyensúlyban van. Ezen kívül semmi anyagpótlásra nem szorul. Más szóval „BIO” lehetne az egész ország, ha nem dolgoznának ellene. Ám, ha nem dolgoznának ellene, akkor verhetetlenül versenyképes lenne a magyar áru az egész világpiacon. Ezt sokan nem akarják, mink viszont akarjuk.
(Máté Imre írása)
