(2010. június 20-án, Rábapatonán az Ispilángi Ünnepen elhangzott előadás lejegyzése)
Jogrendszer, társadalmi rend és Yotengrit
Na most. Akárhogyan is jutottunk oda ahova jutottunk, egy áldatlan helyzetben vagyunk, amin változtatni kell.
Nemrégiben megkeresett engemet Demján Sándor, aki az egyik legnagyobb magyar munkáltatói szervezetnek, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke azzal, hogy talált a Yotengritben néhány tételt, ami hasznosítható volna, és ezeket dolgozzam ki. És tényleg vannak olyan tételek a Yotengrit hagyományban, amelyek gazdaságilag is hasznosíthatók. Ezekről a 4. kötetben írtam, de azóta még jobban kifejtettem, hogy a Yotengrit azt tanítja a szociális részt illetően, hogy a rangsorolás az emberi társadalomban nem függőleges, hanem vízszintes. Nem fölöttes van, hanem elöljáró. Nem alattunk, hanem mögöttünk lévő, tehetségünk és szerencsénk szerint. A másik ami a legfontosabb, és ez a Yotengrit vallás duális természetéből ered, hogy a princípiumokat a fogalmakat nem egymással szembe, hanem egymás mellé helyezi. Ezek egymás kiegészítői, mint ahogy nő és férfi nem ellenségek, hanem kiegészítik egymást egy emberré. Ez a társadalomra vetítve többek között abban fogalmazódik meg (persze ezt másképpen fogalmazták, nem mondták azt hogy tőke meg munkásosztály meg nem tudom én még micsoda), hogy munka és munkáltatás egyazon suba két gombja, vagy színe-visszája. Tehát kiegészítik egymást. Mai fogalmakkal, mai szóhasználattal: tőke és munkaerő nem ellenségek, hanem szövetségesek, és együtt alkotják a produktív termelőerőt. Közös ellenségük: a parazitizmus. Ez megnyilvánulhat bankokrácia, bürokrácia formájában, de eltúlzott és elhibázott szociális gondoskodásban is. A másik amit a Yotengrit hirdet (alaptételéről nem akarok most beszélni, azt a jelenlevők közül úgyis mindenki tudja: duális vallás, erők egyensúlya), hogy a Yotengrit vallásban amely a BÜÜN vallás fölfogása is volt, alapvetően csak két társadalmi modell létezik. Egyik a szolgaság modellje, másik a szabadságé. Az egyik amelyben mindent szabad kivéve azt amit mégsem, másik amiben semmit sem szabad, kivéve azt amit mégis. És ez óriási különbség. A magyar modell majdnem karikatúra szinten az, hogy semmit sem szabad, kivéve azt amit mégis. Tehát mindenhez engedély kell, mindent ellenőriznek, mindenért büntetnek. És ehhez óriási, jól fizetett, de tulajdonképpen fölösleges bürokráciára van szükség. És ez a bürokrácia mindemellett egy olyan nomenklatúrából került ki, amit a gyarmatosítók építettek föl évszázadokon át, először a Habsburgok, aztán az oroszok. Ez a magyar bürokrata uralkodó réteg fittyet hány arra, hogy itt milyen párt uralkodik, ők csinálják a maguk dolgát. Amíg meg nem változik az Alkotmány, amíg nincs itt egy gyökeresen új Alkotmány, addig ők uralkodnak. És egyrészt hogy mutassák, hogy nekik is van munkájuk, másrészt azért mert összetévesztik a kormányzást a sanyargatással, húzzák az időt. Az idő pedig gazdasági faktor. Például jelentősége van, hogy a magyar gazdaság milyen sebességgel reagál a világpiac változásaira, a világgazdaság változásaira. Németország is bürokratikus ország, de ahhoz hogy valaki egy ipart bejelentsen, egy iparengedélyt kihozzon, kb. 2 óra időre van szüksége. Magyarországon minimum 2 hónapra ha nem többre. Tehát nem tud semmire elég gyorsan reagálni. Ráadásul ez a nomenklatura olyan buta, hogy összetéveszti a függetlenséget az önállósággal. Az önállóság nem azonos a függetlenséggel, és nem is föltétele egyik a másiknak. Mondok egy példát. Nyugat-Németország amíg bent voltak a megszálló hatalmak, nem volt független, de önálló volt, gazdaságilag. Magyarország ma független, de gazdaságilag nem önálló. Egy nem is versenyképtelen ország Magyarország, hanem egy versenyből kivont ország. Ez nagyon nagy különbség. A magyarban azt a látszatot keltik, mintha egy tehetségtelen nép tagja volna, amelyik nem boldogul. De itt nem erről van szó hogy nem boldogulna, hanem az a helyzet, hogy nem viszik versenybe. Ha egy lovat nem visznek a versenypályára, akkor sehányadik se lesz. Gyakran elmondtam már, hogy amikor Németországban a Magyar Vállalkozók Egyesületének elnöke voltam, csináltattam egy fölmérést, hogy a különböző emigrációk milyen arányban produkálnak a soraikból sikeres vállalkozókat. A magyar öt és félszerese a többinek. Tehát nem arról van szó, hogy a magyar nem tehetséges, hanem József Attilával szólva, „magával kötve mint a kéve”: egyik visszarántja a másikat. Az Ország jogrendszere gátolja. Erről van szó. Az én javaslatom ezt illetően, és ebben egyetértettek a Magyar Vállalkozók Szövetségében mindvalahányan, hogy még az is jobb volna, ha ezeket a fölösleges hivatalnokokat elküldenénk fizetéssel. Nem kellene fönntartani az irodáikat, a telefonjaikat, és nem gátolnák a fejlődést.
A problémák történelmi okai, mulasztások és megoldások
Legfőképpen egy új Alkotmányra van szükség, melynek alapja a Yotengrit elveinek megfelelően: „Mindent szabad ami nem árt másnak”: a természetnek,a másik embernek – a „más”-ban minden benne van. Tehát olyan Alkotmányra, ami arra alapul, hogy „Mindent szabad, – kivéve amit nem.” Ehhez sokkal kisebb katalógusra van szükség, mint ha azt határozzuk meg, mit szabad. Mondjuk szükség van-e Magyarországon arra, hogy egy horgász naplót vezessen? És szükség van-e horgásznaplót ellenőrző hivatalra? És van horgásznaplókat ellenőrző hivatalokat ellenőrző legfőbb hivatal is… Most én nem hülyéskedem, ez tényleg van.
Tehát új Alkotmányra van szükség, amely a szabad cselekvés, a szabad gondolkodás Alkotmánya. Sokkal kisebb lenne a bűnözés. Az adócsalás például. Miért csal az adófizető? A BÜÜN vallás bölcsei már ezer éve megfogalmazták,hogy ahol az állam rabló, ott nem csoda ha a nép rablóvá válik. De az Országot is strukturálisan át kell alakítani. A Magyarság hanyatlása, ha visszamegyünk a történelembe, a Törzsszövetség erőszakos szétverésével kezdődött. A Kárpát-medencében államot alapító Magyarság törzsszövetségben élt, tehát egy föderatív jellegű államban. Nem volt központi hatalom. Csak egy megállapodás volt, hogy háborús veszély, közös fenyegetettség esetén közös hadvezér van. Ilyen volt Árpád például, aki sosem volt a magyarok fejedelme, hanem háborús időkben vezére: hadvezére volt. Tehát ilyen szövetségben éltek. Egyébként azt a bizonyos Lech mezei augsburgi történetet az idézte elő, hogy vámháború tört ki. Egyáltalán nem magyar-német konfliktus volt Augsburgnál, hanem két vámkonfliktusban szembenálló szövetséges táborról volt szó, amelyekben egyaránt voltak magyar törzsek és német törzsek. Történetesen nyugat-magyarországi törzsek, Lehel, Bulcsú törzsei és bajorok meg szászok álltak szembe frankokkal és közép-magyarországi törzsekkel, Taksonnyal, a Megyer törzzsel, amely lovakat és marhákat exportált a frankokhoz, és nem akarta a vámot kifizetni. Vámot pedig azért kértek, mert az állatokat annakidején legeltetve vitték át, tehát nem bepakolva egy vagonba haladtak át, hanem hetekig mások területén ettek, legeltek. Mai napig megvannak német nyelvterületen azok a helyek, ahol a folyókon átkeltek, ezeket magyar úsztatónak, magyar gázlónak, magyar hídnak nevezik máig is. Tehát vámháború tört ki, ez idézte elő az augsburgi konfliktust. Ami azért vált tragédiává, mert a katonai szerződést Taksony megszegte, és hátba támadta a nyugat-magyarokat. De ez sem volt akkora tragédia, mint ahogyan történelemből tanuljuk, mert valójában különösebb következménye nem lett: a magyarok nem vesztették el ausztriai területüket sem. Ausztria 50 évvel később került német kézre, amikor Géza fejedelem nászajándékként odaadta Gizella apjának. Az iskolában azt tanítják, hogy a magyarok berezeltek az augsburgi vereség nyomán, és fölvették gyorsan a kereszténységet. Hát a kereszténység fölvételéig még 50 év telt el, ami nem mondható olyan gyorsnak. Viszont a német történészek kiderítették, hogy az augsburgi események után megindult, megerősödött a marha – és lókereskedelem a magyar és német területek között. És a két dinasztia, a Taksonyé meg Ottóé, házassággal pecsételte meg a szövetséget.
Viszont ezek a történések szétverték a törzsszövetséget. Magyarország ma jobban boldogulna, ha regionalizálnák. Ezt Európa nagyon forszírozza is, csak nem úgy kellene megcsinálni, ahogy ezt Magyarországon Budapestről elképzelik. Mert ott úgy képzelik el, hogy felosztják az Országot négy, öt vagy hat régióra, fölülről kormányozható egységekre. De ezt nem így kell megvalósítani, hanem alulról fölfelé. A megyék megtartásával, szövetkezni kellene a megyéknek, saját akaratukból, bizonyos fokú önállóságuk megmaradásával. A régióknak pedig kompetenciát kell adni: saját pénzügy, saját belügy, saját gazdálkodás. Ez azt jelentené, hogy a belső piac föléledne ájultságából. Mert most nincs belső piac. Összeomlott. Azért omlott össze, mert ezek a hülyék a németeket utánozták. A németek azt mondják, hogy a belső piac náluk elhanyagolható. Nem elhanyagolandó – elhanyagolható, a külső piacokhoz képest. Magyarország maga is exportálhatna, de most importál. Tehát ebből az országból világpiaci versenytárs helyett piacot csináltak. Leszerelték. De ha megindulna a belső piac a régiók között, annak másik előnye az lehetne, hogy ellenőrizni tudnák, hogy az a pénz, amit a gazdagabb régiókból kipréselnek azon a címen, hogy a szegényebb régiókat támogatják, eljut-e oda, ahova szánják, vagy pedig a lyukas vödörnek nevezett fővárosba átfolyik.
Egy harmadik aspektus a nemzetpolitikai. Ugye most volt a trianoni évforduló. Én nem bíztatok agresszióra, de azt hogy tapsoljunk hozzá, senki se várja el tőlünk. A Babits-kötetben látható például néhány olyan megjegyzés, hogy tekintettel a szomszéd népek érzékenységére, ezt meg ezt a verset kihagytuk. Hát lassan nem mondhatom azt a kifejezést, hogy „tótum faktum”, „szlovákum faktumot” kell mondanom helyette. Mi legyünk tekintettel az ő érzékenységükre, mi vettük el tőlük? Tehát nem szabad tapsolni sem hozzá, de nem szabad agresszívan sem hozzáállni, különösen miután leszereljük a hadsereget. A magyarok elmulasztották miután Csehszlovákia fölbomlott, visszakérni a magyarlakta területeket azon a címen, hogy azokat nem egy szlovák nemzeti állam kapta, hanem egy csehszlovák soknemzetiségű ország, egy polgári demokrácia. Sokmindent elmulasztottak. Elmulasztották azt is kijelenteni – amíg például azon viaskodtak, hogy legyen-e címer a koronán -, hogy a Magyar Köztársaság a Magyar Királyság jogutódja, a Magyar Népköztársaságnak pedig nem. Így megszabadultak volna annak adósságaitól. A Királyság kintlévőségeire pedig igényt tarthattak volna. Mert így csak dísz a címeren a korona. De ha kijelentik, hogy a Köztársaság jogutódja a Királyságnak és azért teszik fel a koronát, nem pedig azért mert a másik párt nem akarja, akkor visszakérhették volna azokat a dollármilliókat, amiket a Horthy-Magyarország kölcsönzött Németországnak. Mindez nem történt meg. Most mindegy, hogy hazaárulásból vagy tehetségtelenségből, mert táltosaink azt mondták, hogy aki tehetségtelenségének tudatában pozíciót vállal, az éppúgy hazaáruló, mint aki tudatosan csinálja. Tehát nekünk nem kell lemondanunk a revízióról. A revízió egyébként is azt jelenti, hogy fölülvizsgálás. Miért ne lehetne fölülvizsgálni? De ha regionális szinten Magyarország föderatív köztársaság lenne, az egyes régiók szorosabbra tudnák fűzni a kapcsolatot, ezáltal a befolyást azokra a területekre, amelyek velük szomszédosak. Anélkül, hogy az össz-Magyarországot olyan vádak érhetnék, hogy revizionista. Ennek megvannak a trükkjei, amiket én nem mondok el, mert táltosaink azt mondták, hogy okos kutya nem ugat, amíg harapni nem tud, ha meg harapni tud, akkor azért nem ugat.
További mai problémák, történelmi háttérrel
Más problémák is vannak Magyarországon. Ha ezeket a Yotengrit tanok vetületében vizsgáljuk, akkor a szociális tanok értelmében, nem lehet senkit leszorítani a létminimum alá, sőt a létminimumra se. Csak addig lehet anyagilag terhelni, amíg nem fenyeget az a veszély, hogy nem tud újra lábra állni. Egy végrehajtásnak nem lehet ez a célja. A Yotengrit tanok értelmében nem lehet a versenyből végleg kivonni valakit. Mert kik kerülnek veszélybe? Általában tehetséges de még tapasztalatlan vállalkozók. Ezeket leszorítani a létminimum alá annyi, hogy az ország vérét, szellemi erejét csapolják. Ezt a Yotengrit szerint nem lehet. Ismerjük azt a tételt a Bibliából, hogy felebarátodnak se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánd. A Yotengritben máképp van. A Yotengritben az van, hogy felebarátodnak se házát, se mezejét, se igavonó barmát, se feleségét, se gyerekét, se szeretőjét, se létszűke földjét ne kívánd zálogul, és el se fogadd. Tehát itt teljesen más szisztémára van szükség, és más nyugdíjszisztémára. Ezt a Yotengrit 4-ben már kifejtettem. Ha a nyugdíjat nem ilyen formában szerveznék meg, hanem az embereket köteleznék, hogy befizessenek egy nyugdíjkasszába, egy bankkontóra, ami nem bontható fel bizonyos ideig. Akkor övék maradna a tőke, és a kamataiból kb. háromszoros nyugdíjat kapnának, mikor elérik azt az időt. Valójában ellopják a pénzüket!
Az is baj, hogy arányaiban és abszolút értékben is kevesen végeznek termelő munkát. Becslésem szerint másfél millió, Demján szerint kétmillió munkáskéz hiányzik. És erre a Yotengrit választ ad, ha megnézzük az IGA című könyvét, akkor ezekre választ találunk. Valójában minden, ami helytelen abból ered, hogy nem vagyunk szabadok. Magával kötve van a nemzet, bürokráciával kötve van a nemzet, és a legrosszabb ebben az, hogy ezt már észre se veszik az emberek. Természetesnek találják a zsarnokságot. Remélem most ezen a kormány változtat. De lehet hogy nem mer. Mert amíg Moszkvából dirigáltak, addig egy helyről mondtak igent vagy nemet mindenre, most meg 7-8 helyről mondanak. Ez ellen szervezkedni kell, lázadni kell, és megszívlelni az Ősök tanításait. De legfőképpen: nem szabad elfogadni természetesnek a zsarnokságot. Egy német professzor mondta, hogy a nyugati népeket az különbözteti meg a többitől, hogy nem fogadják el természetesnek a zsarnokságot. És mi sajnos oda jutottunk, hogy senki nem lázad semmi ellen. Például senki nem ütközik meg azon, hogy az autóvezetésben az ivást illetően zéró tolerancia van. Mi jogon állít meg egy szabályosan vezető autóst a rendőr, és szondáztatja? Ez olyan mintha kijönnék egy áruházból és azt mondanák. Mutassam meg a táskámat. Ez megalázó. És mindenki tűri, mindenki elfogadja természetesnek. Persze, ha csinált valaki valami rosszat, büntessék meg. Én nem azt mondom, hogy részegen autózzál, de azt elképesztőnek tartom, hogy ott a magyar bor, a turista venné, de nem kóstolhatja meg, mert ott áll a rendőr és megbünteti. (Kérdés: Mi a véleménye a biztonsági övről?) A biztonsági öv az vitatható. Esetleg kevésbé sérülsz meg, de akadály, ha mondjuk gyorsan el kell hagyni a kocsit. Azért teszik minden körülmények között kötelezővé, hogy büntethessenek. Magyarországon vannak hivatalok, amelyek abból élnek, hogy büntetnek. Például tiltják, hogy a gazda a saját terméséből szeszt főzzön, azzal az ürüggyel, hogy nem tud olyan jó minőséget előállítani. Hát az az ő baja. De mi megmutatjuk, hogy mindenben konzekvensek vagyunk. Itt van például a parlagfű is. Konzekvensen üldözzük a kendert, a parlagfüvet, aminek gyógyhatása is lehet (elsősorban az immunrendszert erősíti). Tapasztalat az, hogy a parlagfüves terület és a nagyvárosi levegő egyes részei együtt okoznak zavarokat. A parlagfüvet azért nevezi parlagfűnek, mert az a parlagon nő, és fontos feladatot lát el: óvja a megműveletlen földet a kiszáradástól. Mihelyt a területet művelni kezdik, a parlagfű visszavonul: jelen van a populációban, de normális mértékben és nem zavar senkit. A kendert meg azért üldözik, mert mint konkurencia útjában van a nejlonnak, műszálnak. Különben 273 betegségre jó. Asztma ellen csak az használ. Régen voltak asztmacigaretták forgalomban. Nem lehet kendert termeszteni, sem árusítani, amíg a törvényt nem változtatják. Senkit sem biztatok rá, de lehet az út mentén szedni gyógynövénynek, rengeteg van. Nagyon jó teának, ha összekeverjük zsályával és zöld teával, akkor elsőrangú rákellenes tea…
Összefoglalás, avagy egy gazdaságfilozófiai rendszer alapjai
Ezekről akartam most beszélni. Hogy ennek mi a teológiai háttere, hogy a Yotengrit vallás a teológiai ügyekhez így viszonyul, az a duális természetéből ered. Tudjuk, hogy Yotengrit az Őserő manifesztálódik nőneműre, hímneműre, egymást kiegészítő módon. Tulajdonképpen, ha ez az eszmerendszer megmaradt volna Európában, akkor nem került volna sor soha osztályharcra. Mert akkor rájöttek volna, hogy munka és munkáltató, tőke és munkaerő egymásra van utalva. A japánok jobban fölismerték, a japán gazdaság azért tört föl annakidején nagyon gyorsan, mert felismerték ezt, és nem volt náluk osztályharc. Most már van ott is. Ez a kereszténység által elterjesztett óperzsa filozófiából ered, ami szerint sötétre és világosra, jóra és rosszra oszlik minden. Az asszony, a nő e szerint a filozófia szerint a rossz isten táborához tartozik, a férfi a jóhoz, és elköveti az „eredendő bűnt”: a szaporodás érdekében „kénytelen érintkezni a nővel”. Én mondjuk, nem érzem ezt olyan nagy kényszernek…
Ezzel elsősorban azt akartam mondani, hogy sokan azt hiszik, mindennek a gazdaság az alapja. Pedig a gazdaságnak a filozófia az alapja. Az határozza meg, mi hogyan fejlődik. Apróságnak tűnő dolgokon is sok múlhat. Akár egy „i” betűn is. Homousion vagy homoiusion. Egy i betű a különbség, és ezen különbözött meg annakidején a keleti és a nyugati kereszténység. Az „i” „és”-t jelent. Tehát itt arról volt szó, hogy Jézus Istenember, vagy Isten és ember. Tehát kicsinek tűnő dolgoknak is nagy jelentőségük lehet.
Amíg filozófia volt a perzsa dualizmus, Ahura Mazda meg Arihman, amíg csak filozófia, semmi baj nincs vele, de mihelyt egy filozófia egy teológia alapjává válik, elkezdődik a baj. Abban a pillanatban a rossz nem pusztán filozófiai fogalom többé, hanem társadalmi. És akkor meghatározzák, hogy mi a rossz, és ki a rossz.
Elképesztő az is, hogy a munkás nem fogja föl, hogy a tőkés nem köteles őt eltartani. Hanem ő egy partner. József Attila is azt írja: „Proletár hallgass a szómra: tudom, te sem élsz lazacon, ahol tőkések adnak munkát, ott tőkéseké a haszon.” Hát ki más tud munkát adni neki?… Egyébként a tőkésosztály bajban van, és erre akartam még kitérni. Adva van a globalizáció. Mi a globalizáció? A tőke internacionáléja. Az történt, hogy megfordult a világ: a munkásosztály lett nemzeti, a tőke nemzetközi. Régen fordítva volt: a tőke nemzeti védővámok mögé menekült, a munkásosztály nemzetközi volt. Ma védekezik a munkás a más országból való munkással szemben, kizárja. A tőke pedig nemzetközivé vált. És történt vele valami, amire nem számított. Megkapta a szocializmus bacilusát. Vele együtt a bürokrata réteget. Ez a bürokrata réteg először tönkretette a szocialista gazdálkodást, aztán beépült a kapitalizmusba. Ma már alig van olyan vállalat, és számuk egyre kisebb, aminek van egy gazdája. Hanem vannak részvénytársaságok, és különböző garnitúrák. Bürokraták kormányozzák őket. Mindegy nekik, ha a vállalt tönkremegy, végkielégítik magukat, aztán mennek tovább.
Nekünk legjobb volna egy magyar utat járnunk: visszaállítani a minimális önellátást, hiszen képesek vagyunk megtermelni a magunk élelmiszerét. Vissza kell állítani a természetes gazdálkodást. A növénytermesztés és az állattenyésztés harmóniáját, mert az már megbomlott, és a nélkül gazdálkodni nem tudunk. De ez az embereken is múlik. Én annakidején (öt vagy hat éve is van talán) kieszközöltem egy lehetőséget a Rábaköznek, hogy biotermékeket állítsanak elő. Meghirdettem a Kisalföld című újságban, ketten jelentkeztek rá. Pedig az ajánlat az volt, hogy azt termel, amit akar, előtte két évig pihenteti a földjét, fizetik. Erre azt mondták: hát, ha az olyan jó volna, a németek és az osztrákok már megcsinálták volna. De nekik sem az éghajlatuk, sem a földjük nem megfelelő hozzá. Ez az önbizalomhiány, amit utálok nagyon. Neki kell vágni, ha ötször csődbe jut, hatodszor is megpróbálni. Aki nem csinál semmit, az nem jut semmire. És amit ehhez mindig javaslok, mint alapot: ne tévesszük össze az üzletet a csalással, a jóságot a hülyeséggel, és az ellenfelet az ellenséggel.
Köszönöm a türelmüket!
(Máté Imre Bácsa előadását lejegyezte Dibáczi Enikő)