Máté Imre "Földi Lény"

1 / 6 oldal

Születtem!  Vagyok. Thomas Ortner-Bach filozófiája értelmében „lenni” egy tudományos megállapítás, mely nem kíván bizonyítékot. Nem Leszülettem, hanem megszülettem. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert manapság egyre szaporodnak a Leszületők. Ki a Szíriuszról, ki az Andromeda –ködből születik LE. Áttöri a ködöt, hogy ködösítsen, miután úgy döntött, hogy nem cserépáruval kereskedik, nem is méteráruval, hanem eszmékkel. Az INFORMÁCIÓ korát éljük, információkat adnak-vesznek. Az információ jó áru. A hatóságok nem írnak elő hozzá ekkora meg ekkora üzlethelyiséget két WC-vel, két zuhanyzóval. Ezt én nem tudtam, ezért egész egyszerűen megszülettem, hogy WC/Zuhanyzó-köteles szakmákat űzve, úgy másodállásban megírjam műveimet, köztük a YOTENGRIT könyveket. 

 

Születtem 1934. december 11.-én, Maglócán. Anyám Erdős Ilona, apám Máté Imre. Van egy húgom, Ilona. Több testvérem nincsen. Apám 29 évesen elesett az orosz fronton. Az ő apja, Máthé Illés 21 évesen esett el az olasz fronton, 3 gyereket hagyván árván. Anyai öregapám jobban kitett magáért. Ő  Galíciában esett el, 5 leány-gyerek apjaként. Felesége, anyai Öreganyám Bors Terézia az előkelő származásukra sokat adó kónyi Borsok leánya volt. Meghadiözvegyülvén ő lett Maglócán a póstás, hírlap- és könyvterjesztő egyszemélyben. Mindenből kapott mintapéldányt. Ennek következtében könyvtárnyi könyvünk gyűlt össze. Maglócán egyébként is sokan és sokat olvastak. A falunak 1900-ban ezer kötetes könyvtára volt, egy cigány mecénás, Pusztai Farkas Márton jóvoltából. Az iskolára is gondja volt. Ebben a jól fölszerelt iskolában kezdtem el tanulmányaimat. A negyedik „elemi” (ma általános) után a csornai „Állami polgári fiúiskolába” iratkoztam. Ez a gimnázium alsó tagozatának felelt meg. Elvégzése után át lehetett lépni a gimnázium 5. osztályába. Ez a Premontreiek csornai gimnáziuma lett volna. Ennek nem is volt alsó tagozata. A polgáriban nem volt latin, csak német nyelvoktatás. Latin helyett gazdasági ismereteket tanítottak. Dr. Bársony Kálmán volt az Igazgató, osztályfőnököm pedig a hadifogságból hazatért Király Iván, a világhírű ornitológus. Később a gimnáziumban is ő lett az osztályfőnököm.  A polgári iskola 3. osztálya után megszünt az iskola. Kitalálták az „általános iskolát”. Én, aki hóviharban, esőben, sárban napi 2x9 kilométert kutyagoltam a tudásért Csornára, ott voltam iskolajogilag, mint azok, akik otthon maradva a szamárpadban billegették fülüket. A „polgári” negyediket „általános 8.-ként” Bősárkányban róttam le, mert az csak fele annyi út volt. Utána a Premontreiek államosított gimnáziumában, melyet Latinka Sándorról neveztek el, találkoztam ismét régi osztálytársaimmal, no meg a leány-polgári iskola szépségeivel az „Isteni Megváltó Leányai” nevű apácarend neveltjeivel. 

„Minőségeimről”, „mármint hogy mi a kutya füle volnék még, ha nem egy pontra fixálódott szakbarbár”, kell beszélnem. Ezért ehelyütt igyekszem azt leírni magamról, amit más rubrikában nem szükséges ismételnem. Például, hogy a gimnázium mellett, sőt már korábban is, gazdálkodtam. Az én kicsi falumból sokan elestek a háborúban, sokan voltak sokáig hadi-fogságban. Ezért én korán megfogtam a kasza nyelét. Egyébként csínytevésekre hajlamos un. „rossz-gyerek” voltam. Falusi kortársaimtól ha valami megkülönböztetett, az a könyv szeretete és a „tudók” szavainak hallgatása volt, - meg talán az, hogy serdülőként sem fogadtam el az Ország, a  Nemzet nyomorúságát természetes állapotnak. Ellenálló, dacoló voltam. Talán ez az oka annak is, hogy egészen az érettségiig részt vettem gimnazistaként is katolikus hitoktatásban. 

Megálltam a fölvételit és az ELTE-n kezdtem meg fölsőfokú tanulmányaimat. Részt vettem a forradalomhoz vezető forralásban és forrongásban, majd a forradalomban. Nyugatra menekültem a forralásban és forrongásban szerzett feleségemmel, Darázs Mária festőművésszel. Öt gyerekünk született. Német egyetemeken tanultam tovább, - a nyelv és irodalomtudomány magisztere volnék, de tudok szeget is verni a falba. Kitanultam a villanyszerelő meg fölvonó-szerelő szakmákat. Saját vállalatom volt, a fémipari mellett borászatom, könyvkiadóm és mint író, költő sem szüntem meg létezni. A „Váltás” után, 1993-ban jöttem először haza. Az Antall kormány idején 30 napra szóló, egyszeri be-kiutazásra szóló vízumot kaptam. Máig őrzöm. Később kitüntettek. Először a „Tiszti Kereszttel” -70. születésnapomra, majd a Forradalom évfordulóján a „Szabadság hőse” érdemrenddel. „Tanácsadónak” is meghívtak az Országházba….de mindezekről többet, más összefüggésekben. Még mindig nem sikerült belőlem kigyomlálni Hazám és Nemzetem szeretetét. Talán azért nem, mert nem más bolygóról „születtem LE”, de sokat bolyongtam a világban és tudom mit jelent hazátlannak lenni. Leghazátlanabb pedig az, akit hazájában tesznek hazátlanná, - ez megtörténhet egy egész nemzettel! Ezt a veszélyt elhárítani jöttem  haza, - meg egy Asszonyért!