A Kolhoz a Várban és a Bölcsészkaron

 

Kabdebó Lóránt az események láncolatára rámutatva hozzáteszi: „a Régi Országház cseho, étterem kertjében tervezgettük (…) október 6-nak megint csak újszerű értelmezését. Megbeszéltük: feltérképezzük a Kerepesi temetőt, és végigjárjuk az 1848–1849-es szabadságharc résztvevőinek síremlékeit. És elzarándokolunk a Batthyány-örökmécseshez, majd Petőfi szobrához.”

Borsodi Csaba hangsúlyozza, hogy a Kolhoz legnagyobb hatású akciója az 1956. október 6-i történelmi séta, illetve tüntetés volt. „A sétát a Kolhoz Körben már azelőtt elhatározták, hogy Rajk László és társainak temetését az MDP erre a napra kitűzte (…) A tüntetésen egyes résztvevők szerint már osztogatták a Tiszta szívvel címen megjelentetni kívánt folyóirat első számát. Más források szerint a folyóirat október 10-én látott napvilágot. (…) A folyóiratban tanulmányok, költemények, oktatási javaslatok jelentek meg” – áll a BTK történetéről szóló munkában, ahogyan az is, hogy az október 6-i séta után megfogalmazódtak bizonyos követelések. „A Magyar Diákok kezdetű politikai röplap jutott el Szegedre október 10. után. Ma már tudjuk, hogy a levelet, amiben ez a röplap szerepelt, Román Károly írta szegedi joghallgató barátjának Alexa Helmutnak” – nyomatékosítja Borsodi, majd idézi a röplapot: „Felhívunk benneteket, hogy október 22-én lépjetek velünk egységesen sztrájkba az orosz nyelv fakultatívvá tételéért.” Borsodi Csaba nyomatékosítja, hogy a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége megalakításában jelentős szerepe volt ennek a levélnek. S mint ismert, a MEFESZ kulcsszerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában.

Felhasznált források:
1. Kabdebó Lóránt: 1956-os Pilvax a Várban (A Régi Országház étterem legendája). In: MKDSZ.hu, 2007. március 7.
2. Máté Imre: A vörös bölcsész – Önéletrajzos visszaemlékezés. In: Távolságközelítés térben és időben. (kecsmetionPRESS, Nürnberg, 1999)
3. Dr. Borsodi Csaba: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története. In:www.btk.elte.hu

*

A szent tehenek
Máté Imre

Áll a vonat, a nyílt pályán kint vesztegel,
az indítóhoz nyúlni senki sem mer.

A szíveken vakhit és szent tisztelet ül,
aki morog is, csak a foga közül.

A mozdony rikolt, de még rikoltása sem mer
átbukfencezni a szent teheneken.

Mert senki sem tudja, hogy mik is ezek, –
Tehénistenek-e vagy istentehenek.

Csámcsognak bambán, ravaszul hunyorognak,
s pár lépést tesznek előre, – holnap.

A tömeg ujjong, s csikordul máris a fék.
Rozsdás, nyikorog, de fordul a kerék.

Még el sem indul, a néhány hájas barom
újra csak ott fekszik a vágányokon.

S van még aki a sínre abrakot dob nekik!
Igaz, mások az ostort emlegetik!

(Megjelent 1956 októberének elején, a Tiszta szívvel című folyóiratban.)