Alkotmány - Máté Imre - FÜGGETLENSÉG, ÖNÁLLÓSÁG

6 / 15 oldal

 

FÜGGETLENSÉG, ÖNÁLLÓSÁG

§7/a) Függetlenség, önállóság más-más fogalmak. Politikailag független ország is lehet önállótlan, ha gazdasága rosszul működik. A gazdasági önállóság, mely végső soron a függetlenség fontos tartóoszlopa, az önálló vállalatok mennyiségétől és minőségétől függ, ezért az állam érdeke a gazdasági élet ilyen irányú fejlesztése. Az állam szabályozhatja, koordinálhatja, de nem gátolhatja - sem aktívan, sem passzívan - a vállalatok működését. Passzívan, pl. időhúzással.

§7/b) Jelleg tekintetében az önálló vállalkozás lehet:

a)      Szabadfoglalkozás: ebbe tartoznak írók, orvosok, ügyvédek, zenészek, képzőművészek, iparművészek és mindazok, akik elsődlegesen szellemi tőkéjüket kamatoztatják. Ezért tartoznak ebbe a csoportba a képző- és iparművészek, mert bár termékük piacjellegű, mégsem ipari árucikk.

b)      Ipari, kereskedelmi vagy szolgáltatást nyújtó vállalkozás. A szolgáltatás jellegű vállalkozás - noha nem állít elő terméket - mégsem „szabadfoglalkozás” mert bár nem állít elő terméket, de fölhasznál, számlaértékeit jelentősen befolyásoló mértékben. (Pl. gépjavító műhely, villany-, gáz-, vagy vízvezeték szerelő).

§7/c) A szabadfoglalkozás tevékenységét nem kell, mint iparűzést bejelenteni, csak adószámot kell kérni. Az iparűzést nem csak az adóhivatalnál kell bejelenteni, hanem az illetékes hatóságnál, mely vizsgálni hivatott, hogy az üzem, a vállalkozó, ill. a vállalatért felelős jogi személy miként viszonyul a biztonsági és környezetvédelmi előírásokhoz. Ha ennek megállapítása időigényes, a vállalat működhet a döntésig, akkor is, ha kételyek merülnek fel. Csak vizsgálat alapján lehet dönteni, gyanú alapján nem.

§7/d) A vállalkozó képesítése, képessége csak biztonsági és környezetvédelmi vonatkozásban tartozik az államra. Az, hogy mennyire igazodik el a szakmai és kereskedelmi életben, az a vállalkozó kockázata. Mindent szabad, ami nem árt másnak!

§7/e) A vállalat úgy rendezkedik be, ahogyan célszerűnek véli. Ha alvállalkozók, beszállítók vonatnak be a termelésbe, vagy a szolgáltatás lebonyolításába, a megbízó felé minden vonatkozásban a fővállalkozó felel.

§7/f) Az alvállalkozóra, beszállítóra nem tartozik, hogy a fővállalkozó mikor és hogyan érvényesíti követelését a megbízóval szemben. Az ő követelése megállapodásuk szerint esedékes. Az ország belső gazdasági békéjének érdekében az államhatalom köteles beavatkozni, ha a vállalkozások szövődményében visszaélés gyanúja merül fel.

§7/g) A számla kiegyenlítését nem lehet utólagos minőségi, vagy mennyiségi reklamációval halogatni. A kiállított számla csak akkor kérdőjelezhető meg - megbízó és vállalkozó, valamint fővállalkozó és alvállalkozó viszonyában egyaránt -, ha:

a)      Tételei eltérnek a megállapodástól.

b)      Ha a teljesítmény minősége kifogásolható. Reklamációnak csak fizetési határidőn belül van jogosultsága. A már beállt késedelmet indokolni ily módon nem jogszerű. Ha a kiállított számlában egyes tételek vitathatók, azokat ki szabad emelni későbbi tisztázás szándékával, de a többi tételt akkor is el kell számolni határidőn belül.

§7/h) A fogyasztó (munkáltató, megrendelő) felé minden esetben az a vállalat felel minőségért és mennyiségért, amelyiktől a fogyasztó közvetlen kapja az árut, illetve szolgáltatást.

§7/i) Tilos hazai, a „belső piac” árait manipulálni a fogyasztó rovására. A külső piacra ez nem vonatkozik. Ott jó, ha a hazai vállalatok nem egymással versenyeznek.

§7/j) Tilos embereket foglalkoztató vállalatot egyik napról a másikra felszámolni, hogy másutt, külföldön indítsák.

§7/k) Az utcai árus, őstermelő, kiskereskedő nem kötelezhető apró tételek eladásához bizonylatot kiállítani, - csak a vásárló kérésére.

§7/l) Az államnak arra kell törekednie, hogy az alapvető élelmiszertermelést és termékföldolgozást helyreállítsa, védje, és fejlessze.

§7/m) A mindenkori kormánynak arra kell törekedni, hogy a leszerelt és elkótyavetyélt ipar létesítményeket újraélessze és a termékek piacait visszaszerezze.